15 seconds of fame Udvarhely Hirado, 4 April 2014

A csalánlevest kanalazva megjegyezte: Amerikában ez a növény gyom. Csillog a szeme, amint kimondja: „Csihányba nem üt a mennyko”. Robert Edward Lewis az Amerikai Egyesült Államok Missouri államában, St. Louisban él. Anyanyelve angol. Egyetemi tanár, aztán bankszakember volt. Írt pár német nyelvu könyvet. Nyugdíjasként visszatért nyelvtanári álmaihoz. Néhány angolra fordított Weöres Sándor-vers arra sarkallta: nem csak olvasni, érteni is szeretné a költeményeket. Pár hetet Székelyudvarhelyen tölt: tanul és tanít. Húsvét elott Brassó felé indul. Pár napot ott marad, szeretné megismerni a környéket. Majd Kolozsvár, Nagyvárad következik. Debrecen, Budapest után június végén megy vissza Amerikába. ||| Robert a mosolyával, szeme csillogásával is megérteti: szeret magyarul beszélni „Nekem a magyar nyelv üveghegy”

Spooning up the nettle soup, he remarks.. In the US these are just weeds. His eyes sparkle as he recalls a Hungarian proverb... Lightning doesnt strike on nettles. REL, from the US state of Missouri, lives in St. Louis. English is his mother tongue. He used to teach at a university, then he became a banker. I wrote a couple of books in German. On retirement he turned back to his dream of teaching languages. A couple of poems by Weöres Sandor that had been translated into English caught him.. He wanted not just to be able to read them but also to understand these works of art. He is staying In Székelyudvarhey for a few weeks, studying and teaching. Around Easter he thinks he will go to Brasov. He will stay there to visit the countryside, then he will go to Cluj, Oradea, Debrecen and Budapest, returning to the US in June He smiles, his eyes sparkle and he says... For me, Hungarian is a glass mountain ------------------------------------------------------------------- Hungarian text first, English follows Három alkalommal ültünk le beszélgetni. Ha lassabban is haladtunk az életút- és ta paszta latmegosztásban, megérte. Magyarul hallhattuk, milyennek lát minket, székelyeket egy tengerentúli, miben kap vagy várhatna segítséget a külföldi. Azt találtuk a legérdekesebbnek, hogy hetvenévesen milyen érdeklodéssel és jó hangulattal tanul. „Nekem a magyar nyelv olyan, mint egy sima üveghegy. Nincs ko, amit megfoghatok” – nyugtázza. „HOGY TETSZIK LENNI?” A fenti kérdést sokáig nem értette. „Hogy mi? Ki? ... Most értem!” – kacagott. Az is örömmel tölti el, hogy ha bemegy a belvárosi cukrászdába, ismerik és tudják: kávét kér meleg tejjel, hozzá meggyes tortát. Amerikában nincs meggy, csak cseresznye. A savanykás gyümölcs „süteménybe a legjobb” – vallja Robert. TANÁR VOLT – TANÁR LETT Nyugdíjas. Nem gazdag, de ahhoz van elég pénze, hogy tanuljon. Pályakezdoként német nyelvet tanított az egyetemen. „Ez volt a legjobb munka az életemben.” Reagan elnök idején az irodalom- és zeneoktatás háttérbe szorult a gazdasági ismeretek mellett – nem kellett idegen nyelvet tanulni az egyetemeken. Mit tehetett? Visszament tanulni: könyvelést és pénzügyi ismereteket tanult, majd egy bankban helyezkedett el. A papíralapú könyvelést a számítógépes váltotta – elterjedésével új, érdekes feladatot kapott. De a „nagyobb bank megvette a kisebbet: több munkás, kevesebb munka” – összegezte Robert. Az egyezség szerint egy évig dupla fizetést kapott, aztán megszunt a munkaviszonya. Megtakarításait ingatlanokba fektette, és idoközben nyugdíjas lett. Kérdezte magától: mit szeretnék csinálni? Válasza: visszamenne tanítani. Bár egyetemi tanárként írt pár szakkönyvet, a gimnáziumi tanításhoz nem volt pedagógusi diplomája… Olyan országot keresett, ahol amerikai tanárokat fogadnak. Sokat utazott Európában. Tatán kapott vendégtanári állást. Másfél évet dolgozott Magyarországon. Az elso szó, amit megtanult: köszönöm. Pár diákkal jól tudott beszélni angolul, néhányan pedig németül is tudtak. A helyi kamarakórus vezetoje német szakos tanárno. Megismerkedtek, és meghívta énekelni. A szöveget nem értette, de a kotta sokat segített, a társalgáshoz pedig kézikönyvbol olvasta ki a szavakat. A kórustársasággal sokat utaztak, kisvárosokban, templomokban énekeltek. Csöngén meglátogatták a Weöres Sándor Emlékházat. Nem tudta, „ki ez az ember, de a többieknek fontos volt”. Interneten talált pár verset angolul: „Nagyon érdekes volt – emlékezett vissza az élményre Robert. – Ezt a nyelvet meg kell tanulnom, hogy tudjam olvasni és érteni is a Weöresverseket.” „NEM TURISTA VAGYOK” Tanár nélkül, önállóan tanult magyarul. Járt-kelt Magyarországon, foleg vonattal és kerékpárral. A vendégtanári státus véget ért. Feleségével, fiával, lányával és annak barátjával még utazgatott az országban, majd visszatértek Amerikába. Néhány egykori diákjával Skype-on beszélt magyarul. Könyveket Internetrol olvasott. Egyik volt diákja utolsó éves a gimnáziumban, megígérte, visszatér a ballagására. Idoközben azt is megtudta: „Romániában élnek olyanok, akiknek az anyanyel vük magyar”. Elhatározta: választ egy várost, ott marad egy ideig, kisebb kirándulásokat tesz. Köztük élve az embereket is megismerheti. Tourifoirodáknak írt, háromtól kapott választ. A legjobb ajánlatnak az udvarhelyi irodáét találta: választása a Gizi csárdára esett. Úgy tíz nap után gyalog sétált a Bethlen utcában. Valaki angolul szólt: kioldódott a cipofuzoje. Érdekelte, ki az, aki angolul beszél. Így ismerte meg Péter Júlia angol szakos tanárt, aki meghívta, néha beszéljen diákjaival angolul, és foglalkozzon azokkal, akik nyelvvizsgára készülnek. KIBOVÜLT A MOZGÁSTERE Reggel hatkor ébred. Kávézás után tanul: mostanában az ezer magyar közmondást értelmezi. A tableten mutatja: ma a Lehazudná az égrol a csillagokat szólás volt a feladata – értelmezni és megjegyezni. Az elvont szavakat nehezebben érti: legutóbb az erkölcs kifejezés tette próbára. Errol barátainak is beszámolt angol nyelvu blogján. Heti rendszerességgel ír kirándulásairól: autóbusszal és vonattal közlekedik, a városban pedig a bolhapiacon vásárolt használt biciklivel. Errol megjegyezte: „Nem királyi, egy kicsit kellett vele dolgozni”. Járt Korondon, Szovátán, egy hideg napon vonattal még Segesváron is. A Muvelodési Ház rendezvényeinek visszajáró látogatója. Részt vett a téltemetésen és Csíkszentmiklóson disznóvágáson. NAGYON JÓL ÉRZI MAGÁT Szép a táj. A város csendes. Nem fél, biztonságos. „Az úton van lyuk, biciklizni kicsit veszélyes”. Ezért nem kerékpározik sötétben. Ami hiányzik: „Nincs magyar nyelvu és magyar feliratú film, csak a Kis Vuk. Nehéz magyarul tanulni film nélkül – ismételni, visszajátszani újra meg újra. Makk Károly sok filmet rendezett. Jó filmek, fontos filmek, de csak a magyar tudja érteni. Miért nem feliratozzák ezeket? Magyarország, Erdély sziget? Nem kell a külföldi megismerje? – nyomatékosítja. – Segíteni kell a külföldi embereknek.” Hogy milyeneknek látja a székelyeket? „Udvariasak.” Történeteket mesél nyomatékul. Látják, hogy nem magyar. Angolul válaszolnak a magyarul feltett kérdésekre. De amikor újra magyarul szól, megértik: tanulja a nyelvet. Onnantól segítokészek. Nagy élményként, meghatódva említette: beszélgetésünk napján az óra végén megtapsolták diákjai. Ilyen Magyarországon soha nem fordult elo vele! Az itteni tanulók jobban értenek angolul, mint a magyarországiak. Robert úgy gondolja, a román nyelv után könnyebben tanulunk idegen nyelvet. „UDVARHELY A LEGJOBB VÁROS NEKEM” Magyar, nem túl nagy, de van könyvtár, színház, cukrászda. Csak a mozi hiányzik – magyar feliratú magyar filmekkel. Család nélkül él itt sok diák – merengett el. – Amerikában csak a nagyon gazdag emberek gyermekei engedhetik meg maguknak ezt. Udvarhelyre nagyon nehéz vonattal jönni. Segesvár ötven kilométer, másfél órai utazás. Ezért kell a diáknak itt laknia…” Nem ismeri még a várost, de a leg rosszabb, amit eddig látott, a Budvár-negyed. Az egyik bevásárlóközpontban rácsodálkozott: minden könyv román nyelvu. Kinek adják el, ha a város 98 százaléka magyar? Sot, minden ott található „DVD is románul beszél…” A friss zöldségek, gyümölcsök fölött az ártáblán is csak román nyelven szerepelnek a terméknevek. A sok hagyományos étel „nehéz”. Evett papsalátalevest, pisztrángot, borjúpörköltet – nagyon finomak. A reggelibol negyed adag is elég – a sajt, szalonna, kolbász mellett legyen sok zöldség. Rácsodálkozott: a Szent András-kereszttel jelzett vasúti átkeloknél minden jármuvezeto megáll. Hazájában, ha tudják, „naponta háromszor jár a vonat, senki nem állna meg”. SZÉKELY PÓLÓ? Ha rá bíznák Korondot, próbálna több hagyományos darabot eladni. Rákérdeztünk: mire gondol? Vannak nagyon szép, de csak ünnepeken használható férfiingek. A pólók ázsiaiak. Nem talált egyet sem székely jelképpel. Pedig szeretné, hogy „munkaruhán” is viselhessék az itteni emberek, de az idegenbol érkezok is, az életfát, napot, holdat… „MÁS SZEMÉVEL…” A fotózáshoz nem akart nyakkendot tenni. „Temetésre talán még igen” – jött a derus válasz. Említettem: csütörtökön megjelenik beszélgetéseink írott anyaga. „Érdekes lesz! – mondta kisfiús mosollyal. – Szeretek olvasni… Most majd más szemével nézhetem magam.”

--------------------------------------------------------

We sat down three times to chat a bit slowly we listened to his life story, what he had done and his impressions. In Hungarian he told us how he sees us, us Sekler people from far way across the ocean and how this stranger gets along. We found it most interesting that at the age of 70 he studies with such interest and devotion. Hungarian is like a smooth mountain made of glass. There is nothing to hold on to he emphasized. “How does my lord today,” For a long time he did not understand what people were asking. What? Who? Today I understand the expression, he laughs. He is pleased that when he goes to the local coffee shop, people know what he wants... he always orders coffee with hot milk and sour cherry crumb cake. We don't get sour cherries in the US just sweet cherries. The somewhat tart fruit is really the best Robert adds. “He used to teach, now he teaches again” Retired. Not really rich, but he has enough money to study. In his career he taught German at a university “It was the best job of my life” But under Reagan foreign languages and the fine arts took a back seat to business classes students no longer had to learn foreign languages at the university. What could he do. He went back to study accounting and finance and then got a job at a bank. Paper-based work changed to computer-based—and he got new, interesting assignments. But a big bank ate up the little one too many employees for the work that was required. So for a year he got extra salary and then was out of a job. He got involved in some real estate and then retired. But he asked himself , what do I want to do. His answer—go back to teaching. While he had done some publishing as an academic he did not have a teaching certificate to work in a high school. So he looked for a country which had a need for American teachers He was familiar with in Europe. So he got a position in Tata as a visiting teacher For a year and a half he worked in Hungary. The first Hungarian word he learned--”thank you” There were a few students who spoke good English, a few knew German. He met the local chorus director, who was a retired German teacher. She invited him to sing. He did not understand the words But he could read the notes, and the chorus members and dictionaries helped him to pronounce the words The chorus took several trips to sing in venues in other towns, churches and so on. In Csönge they visited the home of Weröes Sandor, now a museum. He did not know --"who is this person who is so important to these people?” On the internet he found a couple of translations “They were very interesting” Robert remembers being introduced to them. I think I need to learn this language so that I can be able to read the poems of Weöres. “I am not a tourist” Without a teacher he started to learn Hungarian on his own. He traveled round Hungary by train and bicycle. Then his job as visiting teacher came to a close. With his family-- spouse, son, daughter and her companion he traveled around and then he returned to the US. With a few former students he talked in Hungarian using Skype He read some Hungarian texts on the internet. Some of his students are now graduating and he promised to attend their ceremony. In the meantime he realized-- There are people in Romania who speak Hungarian as their native tongue. He decided to travel and stay there and do little day trips He wanted to get close to people get to know them. He wrote to several tourist offices and got three answers. the best came from Udvarhely where he selected the Gizi Inn About 10 days after arriving he was walking on Bethlen Street. Somebody spoke to him In English—your shoe is untied. He wondered, who is it who is speaking English. And so he met Péter Julia, a local English teacher who invited him to meet with some of her students and work with them to prepare for language exams. Expanding his horizons He gets up around 6 am. After breakfast he studies. Nowadays he can understand about 1000 Hungarian expressions. He showed me his tablet computer with the phrase--”he would swear there were no stars in the sky” on the screen he understands and can explain the phrase Abstract words are harder to learn. Recently the word erkölcs (virtue) was something he tried to say—with difficulty He said he wrote about his problem with it in his blog he keeps for his friends, along with the stuff he does each week and his trips by bus and by train to places nearby or on the second hand bike he got at the flea market. About the bike-- “ Not the best, I had to do a little work on it.” He has gone to Korund, Szováta, and to Segesvar too on a recent cold day. He is a repeat visitor to the events at the local art center. He witnessed the Burial of Winter celebration and also went to Csikszentmiklós for their pig butchering festival. He likes it here The countryside is pretty, the town is quiet. He feels safe. The roads have potholes, so biking is a bit dicey And for that reason he does not go biking after sundown. What does he need? “There just aren't any Hungarian films that also have Hungarian subtitles. Just Kis Vuk (popular animated film). It is hard to learn a language without films—being able to repeat, go back, listen again over and over. Makk Károly (noted film director) made lots of films. Good ones, important ones, but only Hungarians can understand them. Why are there no subtitles? Both Hungary and Transylvania are (cultural) islands. Foreigners have no reason to get to know your culture?”--he asks emphatically. “ You need to help people from other countries.” -- What does he think about the Szekély people? Courteous, he replies. He tells this story with strong emphasis. People see that I am not Hungarian. When I speak in Hungarian they reply in English. But when I again speak in Hungarian, they understand-- he is studying the language. From then on they help him. He recently had an unusual experience He spoke with a class and at the end they applauded him That never happened to him in Hungary. He thinks the local students do better in English than those living in Hungary perhaps because they live next door to Romanian speakers and this exposure makes it easier for them. Udvarhely is just right for me It is Hungarian, not too large. It has a library, a theater, coffee shops Just no cinema-- well there is one, but the films are all dubbed. He notices that many high school students live here independently. In the US only very rich people would be able to afford to do that. But it is hard to get to Udvarhely by train. Segesvar is only 30 miles away, but the trip takes nearly 2 hours. So the students have to live in town. He does not yet know all of the town, but it seems to him that the Budvar area is the most run down. He noticed at one of the local stores that every book on the shelves was in Romanian. Who is going to buy those books? Udvarhely Is 98% Hungarian! Every single DVD was also Romanian. Vegetables and fruits also had names and descriptions only in Romanian. He finds the local traditional diet to be heavy. He tried the “priest lettuce” soup, the trout, and the veal stew. They were delicious. For breakfast he wants a quarter of the usual serving-- instead of sausage and cheese he prefers vegetables. He remarks that at the local rail crossing every vehicle comes to a full stop. Back in the US, if people know there are only 3 trains daily nobody stops. Székely polo shirts? He visited Korund to see if he could pick up some traditional items. We asked him what he thought about things. Well, they are pretty, but just for dress up-- eg, the men's shirts. All the T shirts are made in Asia. Not one produced locally. For example it would be nice if people could wear the stuff to work --stuff embroidered with traditional symbols like the “tree of life” and the moon and stars As others see us.... He wasn't interested in wearing a tie for the photographer. Maybe for my funeral, he said dryly. I told him that the material from our conversations would appear on Thursday. It will be interesting, he said with a boyish grin. I am looking forward to reading it. Now I will be able to see myself through another person”s eyes.